Napra pontosan öt hónap telt el az andorrai zakó óta, erre mire érek haza? Luxemburg két gólt rúgva veri a magyar válogatottat. Értem én, hogy mindig mindenki más a hibás, meg a körülmények, és az akármi, de azért lassan Csányi Sándor is elgondolkozhatna a lemondáson.
Amikor egy naptári év alatt, de akár azt is írhatnám, hogy öt hónap alatt két ilyen gyenge válogatottól is vereséget szenved Magyarország, arra nem nagyon van magyarázat. Ott valami nagyon nincs rendben. Lássuk be: ha nem lett volna a tavalyi EB-kijutás és ott az a három jobban sikerült meccs, Csányi Sándor tulajdonképpen semmit nem tudna felmutatni és valószínűleg minden idők legrosszabb teljesítményt nyújtó MLSZ elnökeként lenne hivatalban még ma is.
Elképzelhető, hogy Csányi egy remek üzletember, de napnál is világosabban látszik, hogy a magyar foci nem az a biznisz, ami fekszik neki. Tulajdonképpen nincs olyan terv vagy ígéret, ami a regnálása alatt teljesült volna, így igazából nem is lehet túlságosan komolyan venni a kijelentéseit. Jelen pillanatban annyira esetleges minden a magyar fociban, mint a ruletten. És Csányi Sándor rendre rosszat húz.
Ne menjünk messzire, kezdjük a Luxemburg és a Costa Rica elleni meccsekkel. Teljesen nyilvánvalóan azért kötötte le az MLSZ ezt a két meccset az év végére, mert azt remélték, hogy ezeket a csapatokat valahogyan majd csak megverjük és habár pocsék volt az egész év, de legalább a végén a két várható győzelem kicsit szépít rajta. Hát nem jött be a terv. Úgy értem, ez a terv sem.
Ez a két meccs valójában egyetlen embernek kellett volna és az Bernd Storck. Akit egyébként már az Andorra elleni vereség estéjén azonnali hatállyal ki kellett volna rúgni, ehelyett még hosszú hónapokra bizalmat szavazott neki Csányi Sándor és az általa vezetett szövetség. És lekötötték a két novemberi barátságos meccset is, mert úgy számoltak, hogy ennél lejjebb már nincs és Storckot pozícióban tartják a hátralévő meccsek, vagy legalább az azon mutatott játék. Luxemburgot biztosan verjük, Costa Rica ellen meg majd a húszezres teltház valahogy kiszurkolja a győzelmet a Groupamában. Csakhogy Storckot meneszteni kellett, akkora volt az elégedetlenség és a szurkolói nyomás, hogy menthetetlen volt az EB-hős szövetségi kapitány.
Október 17-én lemondott Bernd Storck (gyakorlatilag valószínűleg erősen javasolták neki, hogy ő mondjon le), és ami az innen következő három hétben történt, az tökéletes bizonyítéka annak, hogy milyen hatalmas fejetlenség és kapkodás van az MLSZ-ben, komolyabb elképzelés és stratégia nélkül.
Előbb Storck lemondása után három nappal, október 20-án kinevezik az évből hátralévő két felkészülési meccsre ideiglenes kapitánynak Szélesi Zoltánt. Ebből már lehet tudni, hogy a háttérben zajlik a végleges megoldás keresése, és Szélesivel nem terveznek hosszú távon, bármi legyen is a novemberi meccsek eredménye. Valószínűleg mindenkinek derült égből villámcsapás volt, hogy újabb tíz nap elteltével már meg is van a Szélesi után következő szakember.
Georges Leekenst október 30-án jelentik be. Tehát Szélesi már úgy ismeri az utódját, hogy még egy edzést sem vezényelt a csapatnak. Újabb meglepetés, hogy Leekens erre a két meccsre még nem ül a kispadra, hanem Szélesi vezényel. Csapatépítésről tehát felesleges beszélni, akkor meg tulajdonképpen mi értelme is van a két barátságos meccsnek? Látszólag semmi. Storcknak már mindegy, Szélesinek tökmindegy, Leekensnek még mindegy.
Csányi Leekens kinevezésénél közli, hogy a jelentősebb eredmények nélkül, átlagosan egy-másfél évet egy-egy kispadon töltő belga volt végig a kiszemelt a magyar válogatott élére. Ha ez így volt, akkor talán néhány nappal előbb is megállapodhattak volna és már Leekens irányításával, valóban hasznos felkészülési meccsként funkcionálhatott volna a Luxemburg és a Costa Rica elleni két mérkőzés.
Miután Luxemburg 2:1-re legyőzte a magyar válogatottat, Csányi Sándor a meccs után úgy nyilatkozik, hogy ezért kell új szövetségi kapitány a magyar válogatottnak. Nem mintha az éppen ezen a meccsen debütáló új szövetségi kapitányt nem Csányi Sándor nevezte volna ki, kevesebb mint egy hónappal korábban...
Csányi 2010-ben lett a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke. Azóta nem igazán volt sikeres a szövetségi kapitányok kiválasztásával (sem). Egervári Sándorral kezdett, aki a Csányi-éra második legsikeresebb kapitánya volt, 50 százalékos győzelmi mutatóval. Egyben ő volt a legtovább a válogatott élén Csányi Sándor regnálása alatt. A sorsát az emlékezetes hollandiai 8:1 pecsételte meg, de neki még volt lélekjelenléte, és az irgalmatlan verés után azonnal lemondott.
Bernd Storcknak ez a sokkal fájóbb andorrai 1:0 után komolyan eszébe sem jutott. Ha a statisztikát nézzük, a német volt Csányi legrosszabb húzása: csupán 32 százalékos a győzelmi mutatója, de vele jutottunk ki az EB-re, ahol minden várakozást felülmúlóan teljesítettek Dzsudzsák Balázsék. Az EB után azonban jött a Feröer elleni idegenbeli döntetlen, majd a vereség Andorrában, végül a svájci kiütés és a Feröer elleni kilátástalanság. Storcknak Andorra után kellett volna lemondania - azonnal.
Örökre emlékzetes marad az a döbbent csend, ami Pintér Attilát fogadta a kinevezése alkalmából rendezett sajtótájékoztatón. Az újságírók sem igazán értették, hogy mi és miért történik, és velük együtt egy ország képedt el a döntésen. Csányi magabiztos volt, Pintér pedig már az első meccsén bizonyította, hogy alkalmatlan a feladatra. Az első tétmecs után pedig rögtön mennie kellett. A válsághelyzetben a felnőttcsapatot még soha sehol korábban nem dirigáló Dárdai Pált nevezték ki ideiglenes szövetségi kapitánynak, aki a berlini Hertha utánpótlásában végzett munkája mellett próbálta megoldani a feladatot. A dolog annyira jól sikerült, hogy tulajdonképpen kijelenthetjük: a magyar válogatott nevelte ki a Hertha BSC következő vezetőedzőjét.
Említsük meg Csábi Józsefet is, aki a Csányi által oly kedvelt ideglenes vagy megbízott kapitányi posztot kapta egy meccs erejéig még 2013-ban.
És néhány nap múlva pedig már a komolyabb nemzetközi tapasztalattal, ám jelentősebb eredmény nélkül érkező Georges Leekens lesz a szövetségi kapitány.
Összességében a hetedik, akit Csányi Sándor nevezett ki 2010 óta.
Ez átlagosan évente egy szakvezetőt jelent. Ebből azért elég sok minden kiolvasható, csak egy hosszú távú terv és annak határozott végigvitele nem. Ha Leekens hozza a papírformát, akkor 2018 végén, de legkésőbb 2019 nyarán már nem ő irányítja a magyar válogatottat. De hogy Csányi akkor még bőven pozícióban lesz, az most elég biztosnak tűnik.
Pedig lassan tényleg elgondolkodhatna a lemondáson. Nem azért, mert van jobb jelölt, hanem azért, mert ennyi kudarc nem fér bele. Hiába az EB-szereplés, összességében a magyar foci Csányi eddigi hét éve alatt egy szemernyit sem lépett előre, sőt, történetének legsúlyosabb (Hollandia 8:1) és legfájóbb (Andorra 1:0, Luxemburg 2:1) vereségeit is ebben az időszakban szenvedte el.
A szövetségi kapitányokkal kapcsolatos elképzelései, a hatalmas várakozások rendre kudarcot vallottak. Az NB1-es meccseken általa vázolt tízezres átlagnézőszám köszönőviszonyban nincs a valósággal. Jó, ha összesen ennyi embert össze tudnak hazudni a klubok a fordulónkénti hat meccsre. A folyamatos kijutásról a nagy tornákra nem érdemes beszélni, egyre nyilvánvalóbb, hogy a franciországi csoda kizárólag a szerencsés sorsoláson (selejtezőcsoport, pótselejtező, EB-csoport) múlt. A klubcsapatoknak esélye sincs csoportkörbe jutni a nemzetközi kupákban, már annak is örülhetünk, ha augusztusban van még versenyben lévő magyar csapat. A külföldi klubok az EB-szereplés után sem igazoltak magyar játékost, ami már önmagában beárazta az általunk fényes eredménynek titulált csoportgyőzelmet, és egyben kritika is az utánpótlás-nevelésről. A válogatott egy év alatt akkorát zuhant a világranglistán, amiért máshol minimum a szőnyeg szélére állítják a sportágért felelősöket, nem pedig még büszkén feszíthetnek a díszpáholyokban.
Papírra vetett álmok vannak, mindig is lesznek. Viszont egyelőre úgy néz ki, az MLSZ jelenlegi vezetésének elképzelése sincsen arról, hogyan is kellene a gyakorlatban nekikezdeni ennek a hosszú évek óta ígérgetett reformnak.
(Fotó: index.hu)
Szerző: mick
Tetszett a poszt? Kövess minket Facebookon is!